A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI ZÓNA HIDROGEOLÓGIAI RENDSZERE

A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI ZÓNA HIDROGEOLÓGIAI INFORMÁCIÓS RENDSZERE

1. ábra A Dunántúli-középhegység karsztvíztároló képződményei A karsztvíztároló képződmények kifejlődési, szerkezeti jellegeinek vizsgálata Magyarországon különösen fontos kérdés, mivel felszínalatti vizeink közel harmada ezekben a kőzetekben tárolódik.
A Dunántúli-középhegységi nagyszerkezeti zóna uralkodóan mezozóos - elsősorban triász - karbonátos képződményekből épül fel, s a legnagyobb vastagsággal képviselt felső-triász kőzetek az ország legkiterjedtebb egybefüggő karsztvíztároló összletét alkotják. A térség karsztvízkészlete ívóvízként is rendkívül fontos szerepet kap, de kiemelkedő jelentőségűek a hegységperemeken fakadó termálforrások is, elsősorban a budapesti termálkarszt forrásai ÉK-en, és a Hévízi-tóforrás DNy-on.
Az elmúlt évtizedekben a térségben nagymennyiségű geológiai, hidrogeológiai adat gyűlt össze a rendszeres földtani térképezések, az egyéb alapkutatási munkák, a monografikus feldolgozások, a nyersanyagkutatási tevékenység eredményeként. Az adatok hidrogeológiai célú kiértékelésére a 90-es években nyílt lehetőség. Köztudott, hogy a nagymértékű bányászati célú vízkiemelések következtében a térségben a karsztvíz szempontjából kritikus helyzet alakult ki a 80-as évek végére. A karsztvízszint jelentősen alacsonyabbá vált, a források többsége elapadt (1. ábra), s a világhírű termálforrások hozama is veszélyes mértékben csökkent. E tények, s a gazdasági és a politikai helyzet változása eredményeképpen döntés született a bányászati célú vízkiemelések megszüntetéséről, illetve jelentős mértékű csökkentéséről. A vízkiemelési térségekben uralkodóan csak az időközben kialakított regionális ivóvízellátást szolgáló vízkiemelés működik. A megindult rehabilitálódási folyamat igen kedvező lehetőséget adott a karsztvízföldtani kiértékelések számára, köszönhetően a térségről felhalmozódott nagymennyiségű földtani és vízföldtani adatnak.

A Dunántúli középhegységi zóna nyugati részének vizsgálata

2. ábra. A Hévízi-forrástó látképe 3. ábra. A Hévizi-forrástó szelvénye 4. ábra. A Nyirádi depressziós tölcsér meghatározó földtani elemek 5. ábra. A Hévízi-forrásbarlangba beáramló hideg és melegvíz utánpótlódását bemutató metszet Az egykori nyirádi bauxitbányához kapcsolódó depressziós tölcsér elemzése során tisztázódtak a Hévízi forrástó (2. ábra) utánpótlódásának korábban sok vitát kiváltó kérdései. Európa legnagyobb gyógytava a hegység DNy-i részén a karsztvízkészlet legjelentősebb természetes megcsapolója.
A tavat tápláló források a triász karsztos összletre települő pannóniai homokkőben kialakult forrásbarlangban fakadnak (3. ábra), ahol a barlangot 1975-ben felfedező búvárok a keleti oldalon 17,2 C°-os hideg, a nyugati oldalon 39,6 C°-os meleg víz beáramlását észlelték, melyek keveredése a barlang szájánál 38,8 C°-os vízhőmérsékletet eredményezett. A forrásvíz korának megismerését célzó izotópvizsgálatok szerint a meleg víz pár tízezer évig, a hideg komponens csak néhány ezer évig tartózkodott a felszín alatt. E tények egyértelműen eltérő utánpótlódási pályákat jeleznek a két víztípus esetében.
A triász aljzatban a Hévízi tó alatt egy ÉNy-DK-i irányú, horizontális elmozdulást okozó szerkezeti vonal húzódik. Hasonló szerkezeti vonalak határolták a nyirádi bányászati térségben kialakult depressziós tölcsért (4. ábra), s az elemzések alapján egyértelmű vált, hogy e vonalak csapásirányukban igen jó, arra merőlegesen viszont rendkívül korlátozott vízvezető képességgel rendelkeznek.
A hideg víz utánpótlódási területe a Keszthelyi hegység, melynek karsztos felszínéről a mélybe szivárgó csapadékvíz nyugati irányba áramlik, majd elérve a Hévízi-tó alatt húzódó szerkezeti vonalat, feláramlik a forrásbarlang K-i oldalán (5. ábra). A meleg víz utánpótlódási területe a Déli-Bakony. A hegység tömegét alkotó mezozóos karbonátokba beszivárgó csapadék a mélyben DNy felé áramlik, majd Nagylengyel térségében eléri az ott húzódó, néhány km szélességű vízrekesztő triász képződményekből felépült, s horizontális elmozdulási vonalakkal határolt sávot. E sáv a vízáramlás irányát DK-i irányba kényszeríti, majd a hosszú áramlási pályán felmelegedett víz a Hévízi tó alatti szerkezeti vonal Ny-i oldalán feláramlik a forrásbarlangba. Természetesen az utánpótlódásban a zalai térség dombvidéki területeinek finomtörmelékes, közvetlenül a triász karsztos kőzetekre települő pannóniai összletére hulló csapadék is szerepet játszik.

6. ábra. A klorid tartalom eloszlása a karsztvizekben 7. ábra. A szénhidrogén előfordulások elhelzezkedése





A Nagylengyel térségében húzódó szerkezeti zóna számottevő karsztvízföldtani jelentőségű, mivel gátat jelent a Bakonyból származó karsztvíz DNy-i irányú áramlása számára. Az ettől a zónától DNy-ra eső térség karsztvízeinek összetétele - magas sótartalma - egyértelműen jelzi az áramlások korlátozott voltát (6. ábra), amelyet az itt történt szénhidrogén felhalmozódások is bizonyítanak (7. ábra).
E térség utánpótlódási területét már nem a Középhegység, hanem a Dunántúli-középhegységi nagyszerkezeti zóna DNy-i részén felszínre bukkanó beszivárgási területek képezik. E ténynek a Hévízi-tó térségét érintő vízgazdálkodási döntések mérlegelése során, valamint az EU Víz Keretirányelvek előírásai alapján kötelezően kijelölendő víztestek lehatárolási folyamatában van különös jelentősége.

A Dunántúli középhegységi zóna keleti részének vizsgálata

8. ábra. A kincsesbányai depressziós tölcsér

A kincsesbányai térségben is a bányászati vízkiemelés okozta depressziós tölcsér alapvetően a földtani felépítés és szerkezet által meghatározott. ÉK-DNy-i irányban elnyúlt alakja megegyezik a Középhegység általános csapásirányával, déli határát vízrekesztő kőzetek, a többi irányban határát szerkezeti vonalak határozzák meg (8. ábra).

9. ábra. A tatabányai XV/C akna vízellátást szolgáló jelentős vízhozama szerkezeti vonalhoz kapcsolódik A tatabányai-mányi és a dorogi depressziós térségben is megfigyelhető a földtani elemek - a felső-triász korú főkarsztvíztároló összlet eltérő vízvezető kőzetei és a szerkezeti elemek - meghatározó szerepe. A földtani felépítésből következően a budai melegvizes forrásokra mind a dorogi, mind a tatabányai depresszió által okozott nyomás csökkenés hatással voltak. A tektonikai vonalak jelentőségét jelzi, hogy a tatai források elapadása az egykori tatabányai bányabeli vízbetöréshez kapcsolódik (9. ábra). Ugyanez a szerkezeti vonal játszott közre a tatai források korai újraműködésbe lépésében a bányászati vízkiemelés egyes áramlási egységek közötti nyomás-kiegyenlítődést felgyorsíthatja a mindkét területet harántoló csapásirányban jó vízvezető képességű horizontális vető, pl. a tatabányai vízaknák és a tatai források között, amit az idei év tavaszán a forrásoknak az előre vártnál jóval korábbi megindulása is jelez.

10. ábra. Vörösmarty forrás, Vértes VF-21 12. ábra. Az legfontosabb adatokból gyorsan megjeleníthető grafikon készül



A Dunántúli középhegységi zóna ÉK-i részén a földtani térképezéssel párhuzamosan folyik a hidrogeológiai felmérés. A terepen az összes vízfolyás és forrás felmérésre került (pH, vízhozam, hőmérséklet, vezető képesség) kétszer egy évben. A kiépített források egy részét megmintáztuk kémiai és izotóp vizsgálatokra (10. ábra).
Az adatokból egy felhasználó barát adatbázist alakítottunk ki (11. és 12. ábra).

13. ábra. GIS rendszer, A terület pre-tercier formációi csoportosítva koruk és vízvezető képességük szerint, és az észlelt források


A területre eső vízföldtani szempontból jelentős összes információt - földtani térképeket, vízszintészlelő kutak, víztermelő kutak adatait - GIS rendszerbe foglaltuk (13. ábra).

14. ábra. A háromdimenziós térmodell rácsszelvény megjelenítése 15. ábra. A Héreg-Tarjáni medence pre-eocén képződményeinek térbeli megjelenítése


A MÁFI-ban szerkesztett földtani térképsorozatok felhasználásával készített földtani térmodellek igen jó alapot adnak hidrogeológiai modellezéshez (14. ábra). Célunk a digitális háromdimenziós térmodellezés korszerű módszerének meghonosítása a MÁFI-ban, amely a hidrogeológiai modellezés számára nélkülözhetetlen, de természetesen egyéb célokra is felhasználható. Elsőként a térségben a Héreg-Tarjáni medencét választottuk ki mintaterületként (15. ábra).

Az összefoglaló Jocháné Edelényi Emőke munkája