A Somogybabodon megnyílt földről meg a kráterekről

Somogybabodi vízmosás – Varga György, MTI Az idei szélsőséges nyári időjárás futószalagon gyártotta a sajtó számára rendkívüli jelenségeket és eseményeket. Az árvíz katasztrofális hatásai, a Frissen keletkezett vízmosás – Lantos Zoltán felvételemezőgazdaságot és a településeket sújtó csapások mellett a földmozgások és a felerősödő erózió is gyakran szolgáltatott témát a sajtó katasztrófa hírei számára, ide értve az elektronikus úton, a nyomtatott sajtóban, televíziók hírműsorokban szállított újabb és újabb híreket.

A csapadék hatására intenzívvé váló erózió az ország számos pontján látványos felszíni változásokat produkált. Hírként leginkább a Somogybabod közeli mély vízmosások kialakulása került a médiába. Úgy tűnik azonban, hogy hozzá nem értésből, de még inkább a helyzet katasztrófa színezetének kiemelése céljából, a helyzet leírásában tökéletesen alkalmatlan fogalmakat használtak. A két, leginkább erről tanúskodó kifejezés a A kiszállított anyag lerakódása„megnyílt a föld” és a „kráter képződött” szófordulatok voltak, amik inkább megszokottak a mindent elpusztító kataklizmák jellemzésére. Földtanilag az adott helyzetben azonban félrevezetők, mert a helytelen szóhasználat ellenére egyáltalában nem szokatlan hazai jelenséget írnak körül, bár mérete és gyors kialakulása szokatlan volt.

Miről van ebben az esetben valójában szó?

Maga a folyamat világosan kiolvasható a képes tudósításokból. Itt egy gyorsan kialakult és egyre szélesedő, egyre mélyülő vízmosást láthatunk. Keletkezése általában is jól ismert, és az adott somogybabodi vízmosás sem tűnik ki különlegességével. Az ilyen alakzatok kialakulása az alábbi okokra vezethető vissza:

Az elmúlt évi özönvízszerű esőzések vizét a már egyébként is erősen telített talajok képtelenek elnyelni. A fölösleg természetszerűen megindul a lejtőkön, és az erősen áramló vizek a kevéssé ellenálló talajok felületét megbontva kisebb-nagyobb barázdákat alakítanak ki, ami esetenként a talajok alatti alapkőzetbe is bevágódnak.
Somogybabod környékét, de Somogy és Tolna jelentős részét is szélfújta üledékek (futóhomok, finomszemű homokok és löszös üledékek) borítják. Ezek egyik igen jellemző tulajdonsága a függőleges irányú állékonyság, ami a kőzet szerkezetéből következik. Ugyanakkor laza, egyáltalán nem tömör üledékről van szó, amit a nagy energiával lezúduló időszakos vizek gyorsan megbontanak, rétegeibe belevágódnak, és erejüknél fogva a kimosott üledékanyagot a meredek lejtők aljáig kiszállítják. Itt lerakódnak, betemetve a mezőgazdaságilag művelt területeket, gyümölcsösöket, de gyakori, hogy települések utcáit, kertjeit és házait is beborítják. Ez a vízeróziónak igen típusos formája, és a Zselicben vagy általában a Dél-Dunántúlon rendkívül elterjedt. Nevezik horhosnak, metsződésnek, árkos metsződésnek, vízmosásnak, szélsőséges esetben szurdoknak. A tájszavak között a gudora, gugyor, mélyvölgy, horhó, horó, horháj nevek is előfordulnak (Nemes M. 2009, Póczos R. 2009).

Röviden próbáljuk értelmezni, mit jelenthet a tudósításokban előkerülő kráter. Minden kráter közös jellemzője a gyűrűs, kiemelkedő peremmel szegélyezett mélyedés. Legismertebb a vulkáni kráter, de a kisebb égitestek becsapódási nyomait, vagy robbantások, bombázások után hátramaradt tölcséreket is nevezhetek így. Különleges fajtája lehet a krátereknek, mikor kialakulásuk felszín alatti üregek, víznyelők, barlangok, pincék fedőjének beszakadására vezethető vissza. A helyenként kiszélesedett vízmosás nem kráter tehát.

Vulkáni kráter Arizonában

A Barringer meteorkráter Arizonában

Földalatti atomrobbantások kisérleti telepe Nevadában

Bomba okozta kráter Irakból

Üreg fölötti beszakadás krátere

A földnek a megnyílása pedig akkor következhet be, ha vízszintes húzóerők hatására a felszíni képződmények eltávolodnak egymástól. Ilyen mozgásokat a Föld belső erői képesek elindítani földrengéseket kísérő tektonikus mozgások során. Általában csak a Föld legmobilisabb, igen földrengélyveszélyes helyein jelennek meg. Nagyságuk alatta marad a méteres nagyságrendnek, egyszeri oldalelmozdulás során ritkán haladják meg a néhány métert.

Tágulásos repedéseket, néhány deciméternél kisebb szélességű hasadékokat lehet észlelni földmozgások kezdő lépéseként, mielőtt a támasztékát vesztett meredek falú képződmények lecsúsznak a lejtő aljába. Ilyen repedések észlelhetők voltak Dunaszekcsőn, de a somogybabodi vízmosások peremének leomlása is hasonló jelenség. A föld megnyílásával azonban sehol sem találkozhatunk sem Somogybabod vidékén, sem máshol hazánk területén. Különösen nem a bibliai történetekre jellemző, vészjósló felhanggal.

Földrengés utáni tágulás Új Zélandon

Elmozdult sinpálya törés felett – NZ

Dunaszekcső partfalomlás - Marsi István felvétele

Partfalomlás az új vízmosásban – Lantos Zoltán felvétele

Végül essen néhány szó az emberi beavatkozások hatásáról, ami elősegíti, felgyorsítja az ilyen nagy méretű eróziós barázdák, és vízmosások keletkezését. Az erdők - akár a Kárpátokban -, nagymennyiségű csapadékot képesek visszatartani. Ez a tulajdonságuk vízfelvételükkel és párologtatásukkal, a fejlett aljnövényzet, avar, talaj és gyökérzóna víztartó képességével és fokozatos beszivárgással magyarázható. Az erdők írtásával mindez a felületi leöblítést tompító hatás megszűnik, és a rövid idő alatt felgyülemlő csapadékvíz lényegében akadály nélkül folyik le a lejtőkön a völgyek irányába.

A szőlők és gyümölcsösök telepítése, a szántóföldi művelés iránya is igen gyakran a lejtők irányába mutat, szinte utat kínálva a kezdetben még egyenletesen eloszló csapadék- és olvadékvizek mederbe terelésére. Világos, hogy a természetes eróziós folyamat lelassításában a növényborításnak, a művelési irány megválasztásának fontos szerepe van.

A körülöttünk zajló természetalakító folyamatok megértése, nagyságuk és hatásaik ismerete segíthet hátrányos hatásaik mérséklésében, jelentőségük megítélésében. Ehhez hozzátartozik a tudósítások félreérthetetlen és szakszerű szóhasználata. Még az uborkaszezonban kissé felnagyított, egyébként mínuszos „ kis színesek” esetében is. 

S. F.