Magyarország hegyvidékeinek földtani térképezése

A "klasszikus" geológiai kutatások színterét általában a hegyvidéki területek alkotják, hiszen a földtörténet különböző korszakaiban keletkezett képződmények ezeken a "kibúvásos" területeken tanulmányozhatók közvetlenül. A különböző típusú ásványi nyersanyagok túlnyomó többsége szintén ezeken a területeken érhető el a felszínen vagy ahhoz közeli mélységekben, ezért a bányászat érdeklődése már a geológia tudományának megszületése előtti időkben is a hegyvidékek felé irányult elsősorban.
A földtani térképezés elsődleges feladata a földtani alapadatok gyűjtése, értékelése, rendszerezése és térképi megjelenítése. Magyarország hegyvidéki területeinek rendszeres földtani térképezése a 18. század közepe óta zajlik, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A geológia és a társtudományok fejlődése, valamint a különböző nyersanyagok kutatás nyomán egyre részletesebb és megbízhatóbb kép alakult ki hegységeink földtani felépítéséről, ennek megfelelően a hegyvidékekről készülő földtani térképek is egyre pontosabbak és részletesebbek. A hegyvidékek területéről a Magyar Állami Földtani Intézet rendszeresen jelentet meg úgynevezett tájegységi térképeket (1:25000-es, illetve 1:500000-es méretarányban), amelyekhez monografikus jellegű szöveges térképmagyarázók kapcsolódnak. Az elmúlt közel tíz év során az intézet a következő tájegységekről jelentetett meg nyomtatott térképet, illetve magyarázó kötetet:  a Balaton-felvidékről, a Velencei-hegységről, a Bükkről és az Aggtelek-Rudabányai-hegységről és a Vértes hegységről. Jelenleg zajlik és a közeli jövőben kerül sor a Gerecse földtani térképezésének lezárására.