Kadmium (Cd)

Természetes előfordulása

Igen ritka elem, a földkéregbeli előfordulási aránya 10^-5 % nagyságrendű. Leggyakrabban a cinket, ritkábban az ólmot helyettesíti azok ásványaiban — a Zn/Cd arány csaknem mindig a 350 és 800 közötti tartományban marad. Legismertebb önálló ásványa a ritkaságnak számító greenockit (CdS); általában cink- és ólom- (ritkábban: ón-) ércekben található, néhány %-nyi mennyiségben. A Zn-kohászat melléktermékeiből nyerik ki. (A kőzetek és talajok Cd-tartalmát lásd a főmenü 1. és 2. táblázatában, valamint A talajok magyarországi és világátlagainál.

Ivóvízben megengedhető koncentrációja 5 µ g/l.

Élettani szerepe

A Cd legfőbb veszélye, hogy képes helyettesíteni az esszenciális cinket, annak jótékony élettani hatása nélkül. Mivel erősen toxikus, a Zn helyébe beépülve súlyos károsodásokat okoz.

Mivel a növények sokáig elviselik a magas Cd-tartalmat, a Cd könnyen bekerülhet az állati és emberi táplálékláncba jóval azelőtt, hogy maguk a növények láthatóan károsodnának.

Az emberi és állati szervekben a Cd felhalmozódik, így krónikus toxicitást fejt ki. Az emberek számára külön Cd-forrás a dohányzás, ami az akkumulációt is erősíti (folyamatos Cd-felvétel). A krónikus Cd-toxicitás tünetei közül megemlítendő a szív- és veseelégtelenség, a magas vérnyomás.

A geokémiai felvétel adatai (lásd a térképet!):

A geokémiai felvétel adatai (lásd a térképet!):

CD.DGN térkép helye

A felső mintázási szintben:

Várható érték: < 0,5, max.: 12,8 g/t.

Az alsó mintázási szintben:

Várható érték: < 0,5, max.: 12,5 g/t.

A geokémiai háttér várható értéke: < 1 g/t.

A geokémiai anomália küszöbértéke: 5 g/t.

A Cd eloszlásának értelmezése, geokémiai anomáliáinak megjelenése:

A kimutatási határ fölötti értékek zöme az Északi Középhegység, a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl területére esik, s nem alakulnak ki nagyobb, összefüggő területek. Három anomális terület (a Zagyva, a Széksóstói főcsatorna és a Maros vízgyűjtője) mind a két szintben megjelenik. Ehhez csatlakozik a felső szintben a budapesti Szilas és Rákos patak, valamint a tömörkényi Csukás-éri főcsatorna. A Maros ártéri üledékeiben jelentkező anomáliát valószínűleg az erdélyi ércesedésekhez köthetjük, a többi megjelenésének magyarázatához további vizsgálatok szükségesek.