agrogeokémia: a növények számára fontos mikrotápelemek forrásainak, vándorlásának és felhalmozódásának vizsgálata a talajban, a közvetlenül a talaj alatt települő kőzetekben és a talajvízben. A talaj ún. teljes nyomelem-tartalmának csak kis része alkalmas arra, hogy a növény felvegye (tápelemek, mozgékony elemek, mikroelem-ellátottság). A növények számára a nyomelemek — koncentrációjuktól függően — lehetnek létfontosságúak (esszenciálisak) vagy toxikusak.

agrogeológia avagy mezőgazdasági földtan: a talajok termőképességét befolyásoló földtani tényezőkkel foglalkozó tudományág. A talaj–alapkőzet–talajvíz rendszer együttes vizsgálatával meghatározza és méri a talaj képződésének és lepusztulásának (talajerózió) folyamatait, a szántott talaj alatti rétegek és a talajvíz termőképességre gyakorolt hatását. Egyik résztudománya az agrogeokémia.

alapszint: lásd geokémiai háttér

alkáli ultrabázitok: Sok káliumot, nátriumot, vasat és magnéziumot tartalmazó, szilíciumban szegény magmás kőzetek.

allúvium: a folyó medrében szállított és árvizek idején az ártéren lerakott hordalék

analitikai módszerek a geokémiában: azok a műszeres elemzési eljárások, amelyekkel a főelemek és a nyomelemek meghatározása sok mintán, gyorsan, nagy érzékenységgel és pontosan elvégezhető. Intézetünkben optikai emissziós spektrometriai (OES), induktív csatolású plazma-emissziós (ICP-OES), induktív csatolású tömegspektrometriai (ICP-MS) és atomabszorpciós spektrometriai (AAS) módszerekkel készült vizsgálati adatokat használtunk fel a geokémiai felvételekhez.

areális erózió: a csapadékvíznek az egész felszínre kiható, lemosó, lepusztító tevékenysége. Heves záporok alkalmával nemcsak trópusi, szubtrópusi éghajlaton, de a mi viszonyaink között is végbemegy. Mértékét befolyásolja a kőzetanyag minősége, a lejtőszög és a növénytakaró.

elemek gyakorisága: a kémiai elemek átlagos tömeg%-os mennyisége a földkéregben ill. az egyes kőzettípusokban. Clarke F. W. amerikai geokémikusról az elemek világátlagának, klarkjának is nevezik (lásd főelemek, nyomelemek).

faktoranalízis: a többváltozós adatfeldolgozó módszerek egyike. Alapfeltevése, hogy a megfigyelt (tapasztalati) változók viszonylag kevés, közvetlenül nem mérhető tényező (esetünkben földtani folyamat) eredményei. Ezeknek az úgynevezett közös faktoroknak a meghatározásával egyszerűsíti a modellt, megkönnyíti az áttekintést és lehetőséget teremt több, gyakorlati feladat megoldására.

fonolit: gyakori, alkáli (azaz káliumban és nátriumban gazdag) vulkáni kőzet.

főelemek : a földkéreg felső részének felépítésében az 1 % gyakoriságot meghaladó 8 elem (oxigén, szilícium, alumínium, vas, kalcium, nátrium, kálium, magnézium).

geokémiai anomália: egy vagy több elemnek a kőzetekben, üledékekben, talajban, vízben, vagy a növényzetben észlelt olyan koncentrációja, amely szignifikánsan több, mint az adott, vizsgált területen szokásos és a geokémiai háttérre jellemző átlagos mennyiség.

geokémiai csapda: olyan, az áramló folyadék (gáz) útját nagy mértékben elzáró kőzettest, amely azzal — tőle radikálisan eltérő összetétele folytán — reakcióba lép. A kölcsönhatás folyamatában az áramló közegből egyes alkotók kicsapódnak, és helyükbe a csapdázó kőzetből más komponensek oldódnak ki. A geokémiai csapda speciális esete, amikor a vizes oldat nem a befogadó kőzettel, hanem az abba más irányból/módon bekerülő másik folyadékkal lép reakcióba.

geokémiai háttér: egy adott terület geokémiai környezetét a földtani-kőzettani felépítés alapján az elemek átlagos gyakorisága, világátlaga segítségével csupán becsülni lehet. A konkrét, alkalmazott geokémiai vizsgálatok célja az elemek helyi gyakorisági értékeinek, azaz a geokémiai háttér meghatározása. A háttér tehát egy adott elem koncentrációinak a vizsgált területen ill. képződményben, a mintázási közegtől (kőzet, talaj, növényzet, víz) függően várható tartománya. A természetes eredetű geokémiai háttér az adott körülmények közötti normális érték.

geokémiai nagytáj: olyan, több ezer, több tízezer km² -es, összefüggő vagy legalábbis analóg földrajzi helyzetű területi egység, amelyben valamely elem/elemcsoport a környezeténél jóval nagyobb (vagy kisebb) mennyiségben fordul elő.

geokémiai térkép: változó nagyságú (km² – többezer km²) területre vonatkozó, hálózatos vagy szabálytalan térközű mintázás geokémiai adatainak (elemek, elemcsoportok) esetenként a földtani információkkal együttes megjelenítési módja. A geokémiai térképeket pl. az ásványi nyersanyagkutatás és a környezeti geokémia hasznosíthatja.

geomedicina: több tudományág együttműködését igénylő vizsgálatok, amelyek nagy területeken keresnek összefüggéseket a terület földtani felépítése, az ebből következő geokémiai jellegzetességek és az egyes betegségek megjelenése között. (Epidemiológusok, egészségügyi statisztikusok, élelmiszervegyészek, mezőgazdászok, geológusok stb. együttműködő kutatásai. Elégtelen jódbevitel, nagy F-, As-tartalmú ivóvizek, Se-hiány stb.)

gyakorisági görbe: az alapadatok legkisebb és legnagyobb értéke közti terjedelmet egyenlő hosszúságú osztályközökre osztjuk, majd meghatározzuk az egyes osztályokba eső megfigyelések (pl. koncentrációértékek) számát — ezek az osztálygyakoriságok, amikat a hisztogramok álló téglalapokkal jelenítenek meg.

határérték (KTM): A: a tisztának tekintett, környezetvédelmi funkcióit teljes mértékben teljesítő föld minőségének jellemzésére használt határkoncentráció; B: jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott szennyezettségi határérték, amelyet meghaladó érték esetén a többi környezeti elemre a szennyező anyag mennyisége veszélyeztetésnek minősül, egyben a bírságolás alsó határa; C_i: jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott szennyezettségi határérték, amelyet meghaladó érték esetén a többi környezeti elemre a szennyező anyag mennyisége veszélyeztetésnek minősül, egyben a bírságolás alsó határa: C₁ — fokozottan érzékeny területek; C₂ — érzékeny területek; C₃ — kevésbé érzékeny és egyéb területek.

környezetgeokémia: a toxikus elemek és vegyületek felhalmozódását és mozgását vizsgálja. Környezetünket természetes és antropogén hatásból egyaránt érheti terhelés ill. szennyeződés. A nehéz elemek (pl. As, Bi, Cd, Hg, Pb, Sb, Se) a természetben általában kis mennyiuségben fordulnak elő, a nagy koncentrációjú lokális szennyeződések az emberi felhasználás, mesterséges dúsítás nyomán jöhetnek létre (pl. Hg, As, Pb). Számos természetes földtani képződmény (bitumenes pala, fekete pala, kőszén, tőzeg, ércesedett vulkáni kőzetek stb.) eredeti sajátossága a figyelemre méltóan nagy nyomelemtartalom. Részletes vizsgálatokkal nyomon követhető a nehéz elemek útja ill. felvétele a talajból és a vízből (tápláléklánc).

környezeti terhelés, kritikus terhelés: egy vagy többféle szennyező anyag meghatározott koncentrációja, értéke, amely alatt a környezetben káros hatás nem jelentkezik. Kifejezi, hogy egy adott szennyeződést az élővilág mennyire tud károsodás nélkül elviselni.

nemparametrikus eljárások: azok a statisztikai módszerek, amelyek nem az elsődleges változók (mért) értékeit dolgozzák fel, hanem egységes szerkezetű, származtatott változók (például rangsor) vagy minőségi kategóriák különbözőségeit vizsgálják.

nyomelemek: a földkéreg felső részének felépítésében az 1 %-os átlagos gyakoriságot el nem érő elemek. Egyik csoportjuk önálló ásványokat és érceket alkot — mint pl. az ólom és a réz — másik csoportjuk többé-kevésbé egyenletes eloszlású (pl. rubídium, gallium).

toxicitási küszöb: a mérgező anyag azon, viszonylag kis koncentrációja (tűréshatár), amely alatt tartós hatás esetén sem, ill. az a nagyobb koncentráció, amelynél egyszeri, rövid behatásra sem jelentkezik az élő szervezetnél heveny mérgezési tünet.

többváltozós adatfeldolgozó módszerek: olyan statisztikai módszerek, amelyek a változókat nem párosával, hanem nagyobb csoportokban vetik össze.