„A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása”
c. új MÁFI kiadvány bemutatása

(Gyalog L. 1996. 09. 16.)

    „A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása” nagyobb kollektíva közös alkotása. Két, egymással csak lazábban összefüggõ részbõl áll.
    Az elsõ rész a felszíni földtani térképek egységes jelkulcsa kidolgozásának szándékával készült. A MÁFI 1992-ben megindított Egységes Földtani Térképrendszer (EOFT) c. projektjének egyik fõ célkitûzése volt, hogy a MÁFI-ban, és lehetõség szerint késõbb országosan is egységes jelkulcs alapján készüljenek a földtani térképek. Korábban még a MÁFI-ban is minden újonnan indított projekt saját magának kidolgozott jelkulcsot használt, különbözõ elvek és prioritások alapján.
    Mi elsõsorban a felszíni földtani térképek jelkulcsával kívántunk foglalkozni. Az ezekbõl levezethetõ (pl. különbözõ szintû fedetlen, tektonikai, stb.) térképváltozatok is nagyrészt tudják ezt a jelkulcsot használni, de ezeknél már elképzelhetõ az igény bizonyos más típusú jelek kialakítására. (Viszont egyéb, pl. vízföldtani, mérnökgeológiai, környezetföldtani, stb. térképek egyéni speciális jelkulcsának egységesítése nem volt célunk és feladatunk.) A jelkulcs egységesítése szükséges az utóbbi idõben egyre gyakoribbá, és várhatóan a közeljövõben még fontosabbá váló digitális feldolgozásoknál is.
    A hegyvidéki térképezésekkor a képzõdmények besorolásánál a kõzettani és õslénytani alapú osztályozások különbözõ típusai voltak a legjellemzõbbek, a negyedidõszaki képzõdményeknél is. Ez egységes térképezési stílusban a Középhegységi Osztályon elsõsorban Jámbor Á. mûködésének köszönhetõen alakult ki (pl. hippuriteszes mészkõ, barnakõszéntelepes rétegcsoport, lejtõtörmelék). De egyes térképsorozatokban a negyedidõszaki képzõdmények jelei genetikai kódokat is tartalmaztak (pl. Tokaji-hg.), sõt még az idõsebb képzõdmények egy része is kapott genetikai jelet (pl. Dorogi-medence).
    A "nyugati" (nyugat-európai és észak-amerikai) irodalom hatására, elsõsorban Fülöp J., Haas J. és Császár G. tevékenysége eredményeképpen a 70-es évek végén kezdett elfogadottá válni a hazai földtani irodalomban a litosztratigráfiai alapú formációbeosztás, részben már meglevõ közismert nevek és egységek átvételével (pl. Dachsteini Mészkõ, Hárshegyi Homokkõ), de természetesen igen sok új egység és név alkotásával, amelyet a Magyar Rétegtani Bizottság (elnöke Fülöp J., majd Császár G.) és minden korra létrehozott albizottságai koordináltak. De ennek az új rendszernek a kialakulásával ezeknek a formációknak teljes rendszerérõl átfogó ismertetés a mai napig nem jelent meg, csak egy áttekintõ színes táblázatuk 1983-ban.
    A térképezési gyakorlatban az elsõ formáció alapú térképezések a 80-as évek elején kezdõdtek (pl. Balaton-felvidék, Aggtelek–Rudabányai-hg.), de már ilyen alapokon készült el pl. a Bakony 1:50 000-es tájegységi földtani térképe is.
    A térképeken a földtani képzõdmények egyes, bizonyos szempontok alapján összevont csoportjait valamilyen megkülönböztetõ jellel kell ellátni. Ez lehet szín, felületi jel, de leggyakrabban valamilyen írásos jel. Ez utóbbi lehet szám, amely tartalmát csak a térkép jelmagyarázatában találhatjuk meg, vagy néhány információt már önmagában hordozó térképi jel, az ún. földtani index.
    Véleményünk szerint, és ez volt eddig is a legtöbb térképszerkesztõ véleménye, a földtani index a legmegfelelõbb, és mindent el kell követni, hogy lehetõleg földtani térképek csak ilyen földtani indexekkel jelenhessenek meg. („Számos” térképek olvasása jóval nehezebb. Ilyen pl. a Noszky J. féle Északi-Bakony 1:25 000-es térképe, vagy a most szerkesztés alatt lévõ DANREG térképsorozat). A színnek és az esetleges felületi jelnek csak kiegészítõ, és a térkép áttekinthetõségét biztosító szerepe van.
    Az indexekkel sok minden kifejezhetõ, így leggyakrabban a földtani kor, a kõzetösszetétel, de a valamilyen rendszerhez (pl. formációhoz) való tartozás, vagy a keletkezés genetikája is.
    A jelkulcsi formában a Középhegységi Osztályon elsõsorban Jámbor Á. mûködésének köszönhetõen kialakult egységes formát vette alapul Császár G. 1991-ben készült, valamennyi formáció indexére adott javaslatában (pl. dT3, mOl2). (Máshol más típusú jeleket használtak ugyanazokra az egységekre, pl. a Kisalföldi Osztályon Pa2S). Ebben a jelkulcsban a negyedidõszaki képzõdmények is formációkba sorolva szerepelnek a Rétegtani Bizottság álláspontjának megfelelõen.
    A síkvidéki térképeken a jelkulcsok talán elsõsorban a "keleti", orosz irodalmat követve elsõsorban genetikai alapúak voltak. Már az utolsó, az egész országot lefedõ térképsorozaton, az 1966–69 körül megjelent 1:200 000-es sorozatban is tartalmaztak a negyedidõszaki képzõdmények jelei genetikai indexeket is. Az Alföld és a Kisalföld 1:100 000-es térképsorozatai már valamennyi képzõdmény genetikai indexét is tartalmazták (az idõsebbekét is).
    Tehát látható, milyen színes volt a kép. Mi nem akartunk egy teljesen új rendszerrel elõállni, ennek általános elfogadása valószínûtlen lett volna.
    Így az újonnan létrehozott jelkulcsban két térképezési stílus ötvözése történt tulajdonképpen meg. Az egyik a hegyvidéki, amelyet a MÁFI-ban a hegyvidéki (elsõsorban a Középhegységi) Osztályok gyakorlata reprezentált, és elsõsorban a negyedidõszakinál idõsebb képzõdmények-kel foglalkozott, a másik a síkvidéki, amit a Síkvidéki, majd a Kisalföldi Osztály, illetve késõbb a Kisalföldi és Déldunántúli (Somogy–Baranya) projektek tevékenységében tükrözõdött, és itt a hangsúly értelemszerûen a negyedidõszaki képzõdményeken volt.
    A negyedidõszakinál idõsebb képzõdmények indexeinek alapjául így a Magyar Rétegtani Bizottság (MRB) által elfogadott formáció és egyéb egységek (komplexum, formációcsoport, tagozat, rétegtag) neveit és indexformáját, a negyedidõszaki képzõdmények tekintetében viszont a Kisalföldi Osztály által kidolgozott genetikai alapú indexeket vettük kiindulási alapul. Ezt a két jelkulcstípust kellett közös formára hozni, és mindkét típushoz lehetõvé tenni a különbözõ felbontású térképeken történõ ábrázolásokhoz a kiegészítõ jelek rendszerét. (Ezek a hozzá kapcsolható kõzettípus jelek, az esetleges tovább finomító tagolások, stb.)
    A negyedidõszaki képzõdményeknél joggal merül fel a kérdés, miért nem formáció alapú jeleket használunk. Kétségtelen, voltak próbálkozások ezek formációba való sorolására, az 1983-as táblázat ábrázol is egy beosztást, de ezt nem sikerült igazán elfogadtatni a hazai földtani közvéleménnyel, mivel nem sikerült egységesen végigvezetni a rendkívül változatos negyedidõszaki képzõdményeken. Természetesen vannak ma is hívei, és egyes képzõdmények könnyen besorolhatók (pl. Tengelici Vörösagyag, Bári Bazalt), de a legtöbb képzõdmény a negyedidõszakon belül több korban is megjelenik, így ezek szétválasztására a genetikai alapú jeleket megfelelõbbnek tartjuk (pl. folyóvízi képzõdmények p1-tõl h2-ig, lejtõüledékek, stb.).
    Az általunk javasolt, és a MÁFI által elfogadott jelkulcsrendszer így a következõ formában épül fel:
    a/ Negyedidõszaki képzõdményeknél:

b/ Negyedidõszakinál idõsebb képzõdményeknél:

    Ennek a jelkulcsrendszernek egyik elõnye, hogy rugalmas, a módszerrel új képzõdményekre a játékszabályok betartásával könnyen alkothatók új jelek. Bármely méretarányban használható, kisebb méretarányban pl. az összevonások eredményeképpen kõzetösszetételeket nem jelölünk, nagyobb méretaránynál viszont a kõzetösszetétel finomságait is jelölni tudjuk.
    A rendszerrel ajánlott méretarányok hegyvidéki térképezésnél az 1:25 000-es, síkvidékinél 1:100 000-es. Ezzel a rendszerrel tervezzük lefedni az egész országot. De tájegységekrõl ettõl eltérõ kivágatú és méretarányú térképek is készíthetõk.
    Az egész rendszer alapul szolgál arra, hogy az elkészült térképek digitális feldolgozásra kerülhessenek, majd igény szerint lemezen tárolhatóak, feldolgozhatóak és kinyomtathatóak legyenek.
    A kiadvány második részében a térképi alapjelek magyarázataként szerepel a rétegtani egységek rövid leírása. A negyedidõszaki képzõdmények genetikai típusok szerinti leírása, amely elsõsorban Kaiser M. munkája, hiánypótlónak mondható. Az egyes típusokon belül a legjellemzõbb kõzettípusok is ismertetésre kerültek.
    A negyedidõszakinál idõsebb képzõdmények ismertetéséhez a MRB elnöke, Császár G. által az egyes albizottságokon keresztül már korábban az egyes képzõdményeket legjobban ismert szakemberektõl rövid formációleírásokat gyûjtött össze. Ezek külön kiadására nem látszott lehetõség, így merült fel, hogy a jelkulcsban szereplõ képzõdménynevek magyarázatául egy kötetben jelenjen meg a jelkulccsal. Mi ezeket a leírásokat próbáltuk egységes szempontok alapján kiegészítve "közös nevezõre" hozni.
    A hét szempont, amely lehetõség szerint valamennyi leírásnál szerepel: a fácies, a kõzetösszetétel, a legismertebb szinonímák, az esetleges tagolás (tagozatok, rétegtagok, más tagolások), a jellemzõ vastagság, a kor, az elõfordulás területe tájegységi szinten.
    A teljes leírások eddig csak egy korról, a triászról és másodikként most a krétáról jelentek meg, a többi korról még nem készültek el.
    Így a rövid leírások kiegészítéseikor elõfordult, hogy egyes leíróknak bizonyos információkat akkor kellett összegyûjteniük. Egyes korokban olyan ellentmondások kerültek elõ, amelyek a leíró, illetve a témával foglalkozó szakembereket arra inspirálták, hogy a meglévõ rendszert egyes korokban bizonyos mértékig átalakítsák. Itt említhetném meg többek között a pannóniai medencebeli formációk új rendszerét, a nyugatdunántúli mezozoos metamorf, a bükki jura vagy a soproni-hegységi paleozoikum képzõdményeit.
    Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a rendszer most már jó, tökéletes, de talán néhány ellentmondás megoldódott ezekkel a változtatásokkal. Más korokban is elképzelhetõ, hogy szükség lenne valamilyen mértékû változtatásokra, de ezek úgymond még "nem értek meg".
    Természetesen itt is hangsúlyozni kell, hogy a formációk rendszere sem egy lezárt, merev rendszer, indokolt változtatásai (lehetõleg az MRB illetékes albizottságain keresztül) bármikor elfogadtathatók.
    A fentiek ismeretében talán természetesnek mondható, hogy nincs valamennyi kort érintõ teljes elvi azonosság pl. a fáciesek elnevezésében.
    A sok utólagos átalakítás sajnos egy kicsit a minõség rovására is ment, néhány apró hiba ezek miatt „bent maradt”.
    A leírásokat kiegészítõ ABC regiszter a nevek szerinti keresést segíti elõ, megmutatja az adott képzõdmény indexén keresztül annak korát is. A táblázatos áttekintések a MRB 3 év óta megjelenés elõtt álló táblázatainak aktualizált és egyszerûsített változatai, melyekben még az MRB által hivatalosan el nem fogadott, de a térképezés során vagy egyéb munkák alapján indokolttá vált egységek is bekerültek, amelyek természetesen a szöveges részben is szerepelnek.
    Reméljük, hogy ez a jelkulcs még a MÁFI-nál szélesebb körben is elfogadásra kerül, és hosszabb ideig ezzel az egységes, de mégis rugalmas jelkulccsal fognak készülni Magyarországon a földtani térképek. A rövid formációleírások pedig most már az egész rendszert egészében láthatóvá teszik a szélesebb szakmai közvélemény elõtt, elõsegítik azok egységes használatát, egyúttal jobban láthatóvá válnak az esetleges ellentmondások is, amelyek feloldásához talán újabb lökést adhat.

Néhány példa a teljes, illetve rövid indexekre:

_flQh₂^a,h (fl^a,h),

_eQp₃^l(l),

_fQp₂^h (_fp₂^h),

^tPa₂^h,a (t^h,a) _MPz,

^mOl₂^k

^aMb₁, ^lO-D^ap,

^bE₃-Ol₁^am

Vissza